Az én sziporkázó életem...

Nikinek - mert megérdemli.

MI EZ? A Pillecukor blog szerzője, Szilvi találta ki a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} nevű kezdeményezést. Ennek lényege, hogy a kezdeményezésben részt vevő bloggerek (a listát lásd a poszt végén) kéthetente (most, advent időszakában hetente kétszer) egy-egy bejegyzés, cikk erejéig ugyanazt a témát boncolgatják.

Arra riadtam, hogy csönd lett…

MI EZ? A Pillecukor blog szerzője, Szilvi találta ki a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} nevű kezdeményezést. Ennek lényege, hogy a kezdeményezésben részt vevő bloggerek (a listát lásd lentebb) kéthetente egy-egy bejegyzés, cikk erejéig ugyanazt a témát boncolgatják.

Most az Advent idején azonban karácsonyi témájú cikkekkel-posztokkal jelentkezünk, mégpedig nem is kéthetente, hanem hetente kétszer  .

Túlélni! – mantrázom a téli napokon. Utálom a nyúlós hideget, a pengevékony szelet, a szürkeséget. A tél nekem ragyogó fehér táj szikrázó napsütéssel. A mostani telek viszont nem ilyenek: a mai gyerekeknek már nem jut olyan igazi, önfeledt szánkózás, hóemberépítés… (És most nem írom ide, hogy „bezzeg a mi időnkben”, nem, nem.)

Sok embertől hallom, hogy a kemény hideg „legalább elpusztítja az élősködőket, a bogárlárvákat, a bacilust, stb”. Ez bizony nem igaz, de jó hinni benne. Soha annyi bodobácsunk nem volt, mint éppen azon a télen, amikor kétszer is tombolt a mínusz húsz fok napokig. Ha némi csapadékkal is jár, akkor a cserjékre, gyümölcsfákra ráfagy a jég, ami letöri az ágakat, felhasítja a fák törzsét. A sérült részeken azután könnyedén támadnak még a hidegtől legyengült férgek is.
Aztán a hideg szél is csak fejfájást, fülfájást, és indokolatlan arcfájdalmakat okoz. Nincs az a viszonylag sikkes ruhadarab, amelyen át ne hatolna… Egy régen hallott mese szerint egyetlen védekezés van a metsző hideg ellen: ha az ember leteríti a kabátját, és egy furkósbottal üti-vágja a beleköltözött Fagy Úrfit.
Nem tudok tehát mit tenni a szél és a hideg ellen – de a szürkeség legyőzhető. Kedvenc téli színeim az élénkpiros és az enciánkék. Pihe-puha piros sapkát viselek, hozzá illő hosszú sállal, kesztyűvel. Vagy kék kabátot nagypöttyös kendővel. A bevásárló szatyrom is piros vagy kék. Télen szorgalmasabban sminkelek – ez úgy-ahogy arcbőrvédelemnek is felfogható. Öblös teásbögrém kék.  Piros gyertya és bordó mikulásvirág díszíti az íróasztalomat. A szobába teleltetni kényszerített kaktuszaimat színes kaspókba állítom. Az ágytakaróm bolyhos-fehér, amire nagy, kék díszpárnákat dobálok. Nem sorolom tovább. Szóval minden napra kitalálok valami színeset, lélekmelegítőt. Az én kiegészítőim – amik nélkül télen nem tudok élni – a színek.

Babi Budakalászról, Marcsi Pilismarótról, Toncsi Esztergomból, Smici Budapestről, Ilus Dorogról utazott Necihez Tatára...